A szentgotthárdi győzelem

Szőnyi Balázs írta 2020. 07. 04., szo - 22:06 időpontban

1704. július 4. Károlyi Sándor győzelmet arat Szentgotthárdnál. Ez a település a magyar hadtörténelemben fontos szerepet töltött be. Károlyi nevéhez három győzelem is kötődik nevéhez, de ebből a legismertebb az első, az 1664-ben a törökök felett aratott diadal. A Rákóczi-szabadságharc idején azonban két, igaz méretében és jelentőségében kisebb, kuruc győzelem született. 1704-ben Károlyi Sándor, 1705 végén pedig Bottyán János generális verte meg itt a császáriakat.

1704-ben a kurucok két alkalommal is kísérletet tettek a fontos Dunántúl megszállására, de mindkét próbálkozás kudarccal végződött. Előbb január közepén kelt át Károlyi Sándor, és bár a megyék jelentős része mellé állt, április elejére elveszítette a területet. Másodjára már Forgách Simon vezetésével próbálkoztak a kurucok, akik május közepén jelentek meg a Duna jobb partján. Az első hetek bizakodásra adtak okot, de Forgách június 13-i koroncói veresége az itteni kuruc uralmat bizonytalanná tették, ennek negatív hatásait még a pár héttel későbbi szentgotthárdi győzelem sem volt képes ellensúlyozni.

Míg Forgách a hadait igyekezett rendbeszedni, Hevenessy János vasi alispán és Erdődy Sándor gróf biztatására Johann Rabatta grazi várnagy két gyalog- és egy lovasezreddel Fürstenfeld felől betört Nyugat-Magyarországra. Célja az volt, hogy a Győr környékéről előrenyomuló Siegbert Heister császári fővezérrel közösen összeroppantsa a kurucok uralmát a Dunántúlon. Serege Szentgotthárdnál táborozott le, és a környék sarcolásával múlatta az időt.

Károlyi Sándor ennek hallatára döntött a támadás mellett, mert átlátta, milyen veszélyeket hordoz magában Rabatta seregének mozgása. Kőszegről a sárvári várba vitt mozsarakkal megerősítette a fontos rábai átkelőhelyet, majd lovasaival megközelítette a császáriak táborát. Seregében szolgált Gencsy Zsigmond, Ebeczky István és Ilosvay Imre ezereskapitányok, valamint Pikó Demeter, azaz a köznyelvben csak Pikó Dömeként említett kiváló lovashadnagy.

A kurucok Nagyfalunál (ma Mogersdorf, Ausztria) az éjszaka leple alatt letáboroztak, pihentek, majd másnap egy meglepetésszerű rohammal lerohanták Rabatta seregét. Károlyi lovasai a falu feletti, részben erdős dombokról száguldottak le, a császári gyalogság egyetlen sortűz leadása után meghátrált. A gyorsan mozgó magyar lovasok pillanatok alatt körülvették őket. Ezután megkezdődött az öldöklés, állítólag 1800 császári katona elesett, 555 fogságba került, 14 zászló, 6 ágyú és 20 hordónyi lőpor került a győztesek kezére. Rabatta csak nagy nehézségek árán volt képes elmenekülni. Serege nem volt ilyen szerencsés.

Károlyi Szentgotthárdra vonult a zsákmánnyal, majd Monyorókerékre (ma Eberau, Ausztria), ahol az itt meghúzódó Hevenessyt és Erdődyt kereste fel.

Mindezek a sikerek azonban kevésnek bizonyult az egy hónappal később meginduló császári ellentámadással szemben. Augusztus végére Heister és a kisebb császári seregek (Nádasdy Ferenc, Draskovich János) kiszorították a kurucokat a Dunántúlról.

Új hozzászólás