Utcasarki akadémia

Barta Ferenc írta 2022. 11. 29., k - 17:52 időpontban

Mivel kicsit sem vagyok türelmes ember, életemben mindössze 17 296 esetben próbáltam meggyőzni nyilvánvaló marhaságokat hangoztató embereket, hogy dőreségeket hajtogatnak – Uram, bocsá! - tévednek. Megjegyzem, teljesen feleslegesen…

Mert az úgy van, kérem szépen, hogy lehet az illető bármilyen okos, vagy épp ellenkezőleg, szellemi téren erős hiányosságokkal küzdő polgártársunk, ha mélyen hisz valamiben, akkor gyakorlatilag meggyőzhetetlen. Pláne, ha nap, mint nap kap megerősítést a saját köreitől – hadd fogalmazzak így: hívőtársaitól –, hogy de igenis, ő tudja jól.

Az internet meg az FB korában meg piszok könnyű pozitív visszajelzéseket kapni. Egyszerűen csatlakozunk pár csoporthoz, ahol hasonló eszméket vallók tobzódnak és már meg is van a kellemes, jó puha burok, ahol csak azt halljuk, olvassuk, amit szeretnénk és ha fennen hirdetjük téveszménket, zajos sikert aratunk.

A rögvalóságot meg ott egye meg a fene, ahol van. Nem kell azt észrevenni. Az Illés zenekar ugyan már évtizedekkel ezelőtt megénekelte, hogy „Láss, ne csak nézz”, de azokról a srácokról ma már minden józan honpolgár tudja, hogy némelyikük elég gyanús figura volt. Nem kell az ilyen butaságokat komolyan venni, kérem szépen!

Az egyik kedves ismerősöm jót mulatott tévézési szokásaimon, hogy főként sci-fiket, horror történeteket és kalandfilmeket nézek. Egészen megsértődött, mikor előadtam véleményem, miszerint némelyik zombi-film sokkal reálisabb képet fest a világról, mint olyik tévéhíradó. Ráadásul egy rémfilmrendező se akart még meggyőzni arról, hogy az a valóság, amit a képernyőn látok…

Bezzeg a híradósok! Akikkel egyébiránt semmi bajom. Van amelyik a frankót mondja, van amelyik az igazat, de mindkét esetben ezért kapja a fizetését. Ezt vállalta be, ezt műveli képességeihez mérten és ebből tartja el a családját.

Tán fagylaltfaló kamaszkoromban tűnt fel először, hogy az úgynevezett tömegtájékoztatás igen jelentős része egyáltalán nem a tájékoztatásról szól. Szól az politikáról, reklámról, üzletről és bármi másról, csak arról nem, hogy az a bizonyos „tömeg” tájékozódjék.

Még sosem volt szerencsém olyan rendszerben élni, amelynek kiművelt emberfőkre lett volna szüksége. Mert kérem szépen, azokkal csak a baj van! Hiába mondogatta annak idején az a bolond Stefi gróf – akkoriban sokan így hívták, mi gróf Széchenyi Istvánként emlegetjük és néha még azt is mondjuk rá: a legnagyobb magyar –, hogy „Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik”.

Ezt a szép mondást persze lehet lépten-nyomon idézni és előtte, utána ügyesen célozni rá, hogy körülöttünk bizony ritka kiművelt emberek találhatók. Így sokkal könnyebb beadni bármilyen maszlagot…

Kérdezzék csak meg bármelyik kezdő szélhámost az utcasarki akadémiáról…

 

A borítóképen 1970 Budapest V. Váci utca - Piarista (Pesti Barnabás) utca sarok, Csók István Galéria. A kép forrása: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU_BFL_XV_19_c_11/Fortepan 102835 (részlet).

Új hozzászólás