Döglött lovon nem lehet vágtázni

Barta Ferenc írta 2022. 12. 04., v - 09:33 időpontban

A minap egy kolléga hosszan, kimerítően magyarázta nekem, hogy az állam nem azért van, hogy gondoskodjon rólam és velem együtt természetesen a többi polgártársról is. Sorolt mindenféle érveket és alaposan felvilágosított olyasmiről is, ami egyáltalán nem érdekelt.

Volt egy kérdés, amire azonban sehogy sem tudott értelmes választ adni: ha nem azért van, hogy minket boldogítson, akkor mi a bánatért tartjuk fenn, nem kevés pénzért. Mert ugyebár fizetek adót, az adózott jövedelmemből fizetek még egyszer: forgalmi adót. Hozzájárulok a társadalombiztosításhoz – ami nem garantálja, hogy majd egyszer kapok nyugdíjat, mint ahogy arra sincs semmi garancia, hogy megfelelően ellátnak, ha komolyabban lebetegednék. Arra ott vannak a fizetős orvosi szolgáltatások…

Mert kérem szépen, ott van a macskánk. Őt azért tarjuk mert mókás jószág, szórakoztat. Hízeleg, verekszik a kedvenc plüss csacsijával, gazságokat követ el és hangosan dorombol. Amennyire megfigyeltem, ezek közül az állam egyiket sem műveli. Igaz, a választások előtt rendesen hízelegnek a politikusok, időnként – ha képletesen szólva is – de verekednek, kőkeményen megküzdenek valamely nem létező ellenféllel. A gazságokat nem kell magyaráznom és a dorombolást se, nagyon, mert hízelegnek nyakra-főre, ha érdekeik úgy kívánják. De a politikusok nem az állam.

Bármily meglepően hangzik egyesek számára, ők a mi fizetett alkalmazottaink és ha netán „vezetni”, „uralkodni” támadna kedvük, illene őket helyretenni, akár egy jobb munkahelyen: ne okoskodj fiacskám, nem ezért alkalmaztunk. Azért vettünk fel, hogy elvégezd a melódat. Ha nem tudod megcsinálni, akkor mindenfelé akadnak utak. Le is, meg fel is.

Ezt hajdan nagyjából így találták ki, de valahogy elfelejtődött a fene nagy igyekezetben, hogy jussunk egyről a kettőre. Nem is nagyon megyünk semmire… Mert akárhányszor is próbálja a dolgozó, a hűtőszekrénnyel nem lehet porszívózni.

Egy olyan rendszer, amely nem a lehető legtöbb polgár elégedetté és jóllakottá tételén dolgozik – sorolhatnám még a szükséges és kellemes dolgokat, de a lista vége valószínűleg kilógna az internetről – teljesen értelmetlen. Mert neki természetesen szüksége van a polgárokra fennmaradásához, de a polgárok az égadta világon semmi szükségük nincs rá. Pénzt elherdálni maguktól is tudnak, a balgaságokat fecsegés is megy remekül pár sör, vagy fröccs után. De még a kátyúkat is – maguktól és minden segítség nélkül! - képesek otthagyni az utakon.

Ha szappanoperára kíváncsiak, megy azokból elég a tévében semmi szükség arra, hogy jó drágán fenntartsanak még egy jó sok szereplős társulatot, akik csinosan és szépen – vagy nem annyira csinosan és szépen – mondanak mindenféle bölcsességeket a műsorban. A bölcsességekről meg csak annyit, hogy a „Döglött lovon nem lehet vágtázni” – kitétel bár teljesen igaz, de semmi valós információt nem hordoz. Leszögez egy tényt, amit mindenki tud. Ha meg mégse, akkor fordítsuk magyarra: Ha valami nem működik, akkor nem használható. Ha akadozva, de azért még eldöcög, akkor érdemes megjavítani, mielőtt még végleg bekrepál. Már, ha jutni akarunk valamire...

 

A borítóképen az állam és a polgár találkozása 1982-ben a Nagykőrösi úti használtcikk piacon (Ecserinek is hívták a piacot.)/Fotó adományozó: Magyar Rendőr/Fortepan 66852.

Új hozzászólás