Tóth Margit: Édes anyanyelvem

"Száll a madár ágrúl ágra

Száll az ének szájrúl szájra."

TÓTH MARGIT:

ÉDES ANYANYELVEM

Idők során annyi széppel ruháztak fel téged, nagy az én bajom, sokat gondolkoztam mivel lepjelek meg. Hazulról én csak egy köntöskét hoztam, anyám lelkét. Lelke volt a dal és a dal lelkem. Szeme tükre szemem fénye, szívverése szívverésem. Íze számban legédesebb, az élet maga, maga az életem.

Ki, hogy van vele nem tudom, nem tudhatom, hogy e szó, gyűjtőnév, fogalom "édes anyanyelv" kinek mit jelent. Mit is jelenthet nekem? -Maga a lét. Megmaradásunk léte. - legalábbis szerintem.

...Kicsi madár, hogy tudsz élni/ Mikor nem is tudsz beszélni,/ Lám én tudok beszélgetni,/ Mégis alig tudok élni"...Tudatom alatti világomban hallom , ott van édesanyám dúdolgató hangja.

Anya, anyanyelv, édes anyanyelv Istentől kapott ajándéka nekem. Isten kezében vagyon és ott vagyon a legjobb helyen. Istenen kívül senki és semmi tőlem el nem veheti, gúzsba kötve rabbá nem teheti, gyökereit meg nem csúfolhatja. ..."Ég a gyertya, ég, / El ne aludjék" ...Mint égő fáklya világítson bennem lángja Világosságban örökkön- örökké, idők végezetéig. Talántán belső kényszer lenne, énem, személyem meghatározó része. "...Mese, mese mátka / Pillangós madárka/ Ingó- bingó rózsa" "Kerekecske dombocska" " Ez elment vadászni, ez meglőtte" Tapsi kacsám tapsi, kezdődhet az ujjak játéka... Általa vagyok aki vagyok, bennem él, véremben, ereimben. Ha nyelvemen meg nem szólalhatnék, ha magam nyelvén nem danolhatnék azt sem tudnám mivé lennék...

" Látod-e babám, látod-e babám, / Amott azt a nagy hegyet/ Amíg azt a hegyet látod /, amíg azt a hegyet látod, / Én a tied nem leszek"- Miért mama?- így a fiúunokám. Kikerekedett szemecskéivel nézte, nézte a "Bodoki hegyeket" - kicsi lévén nem értette, szó szerint vette, és a népdal választ adott: "Azt a hegyet a kalapomnak a karimáján is elhordom!...és tovább fúttuk mind a ketten. Úgy érzem annyi vagyok, amennyit anyanyelvem szavaival dalba foglalhatok.

Anyám szájából hallottam először: ma- ma, mama, ta-ta, tata, ba-ba, baba, a-nya- anya, a- pa- apa, itt-hon, ott-hon, me-gyek, ha- za. Gügyög- gagyog a baba, csicsija bubuja pereg nyelve, mint gyöngyszemek, s mint színes buborékok bugyborékolnak a szavak. S mire szembe mentem esztendőmmel sok szót megismertem, könnyebben ment kiejtésük, mint hegedű élő hangja muzsikaszó lett a lelkem és anyanyelvem szívverésem lüktetése.

Fajom, az én népem, annyi megpróbáltatáson átment nemzetem vágyakozásai vagy be nem teljesült álmok, vágyak dalba fakadó érzelmi világa, ízes sokszínűsége, kiejtésének hangzása, a maga szabadságában felfele ívelni mélységből ismeretlen magosságig, iramot, tempót váltakozva eljutni értől az óceánig, vigassága, kesergése: "Kicsi madár jaj de fenn szállsz,/ Mi az oka alább nem szállsz,/ Alább szállnék, de nem merek",...,mind megtaláltatik bennem s ezen lészen akárki fia- borja kedvéért nem másítok. Nem másítok, mert úgy érzem, mihelyt fajtám, népem, nemzetem sajátos nyelvét elhagyom ... "Azt akarják, ne éljek,/ Veled ne es beszéljek/ De én attól megélek/ S ahol lehet beszélek." ( rigmus, Székelyföld), megszűnök lenni, aki vagyok.

"...Aludj ingó- bingó,/ Piciny virágbimbó,/ Jó anyácskád ringat,/ Dalocskáddal altat"...

Dallamosságát, tisztaságát, zöngését, hangzását az én jó anyám anyjától, anyja anyjának anyjától, folytathatnám szép anyánkig örökül hozta, " Dombon törik a diót, a diót,/ Rajta, vissza mogyorót, mogyorót "... Lánc, lánc, eszterlánc,/ Eszterlánci cérna"... Körben áll egy kislányka..., Hátulsó pár fuss előre!!! S e nyelv idők óta útját méltó alázattal, hívségében, szerelmetös szerelmében rá jellemző büszkeséggel végigjárta. Az út akart engem, most én is azt teszem. Beszélem nyelvem amíg élek. Bölcsődalát dúdolgatva anyám tenyeréből kélt reggele napomnak s vele nyugszik le alkonyom egykoron. Édes anyanyelvem el nem hagyom. Léte létem, élte éltem. Általa lészön folytatása, akikből sarjadtam, szomjúhmot oltottam,belőlük táplálkoztam, hogy nékük nyiladozzam, mert az ők nyelvük az én nyelvem is minden bútól- örömtől virágba borulva.

A borítókép illusztráció, forrása: JGI/Jamie Grill/Getty Images.