Választás 2024. – szomorú értékelés

Stoffán György írta 2024. 06. 10., h - 20:09 időpontban

A Világkormány akaratának megfelelően, az Európai Egyesült Államokban egységesen, rendre lezajlott a választás. Az összesítés még korántsem készült el, ám nem lehet kétségünk afelől, hogy minden úgy alakult, ahogyan azt a forgatókönyvírók kigondolták. A helyi (nemzetállami) játszótereken települések és kerületek között ment a verseny, kormánypártok és ellenzékiek viaskodtak egymással, s mint ilyenkor lenni szokott, az összes jelölt és önjelölt esküt tett a nép mellett, ígért és úgy viselkedett, úgy nézett ki, mint egy örömlány, az apácazárdában. Mindegyik jelölt jól tudta, hogy a demokrácia addig tart, amíg megkapja a megfelelő mennyiségű szavazatot és elfoglalhatja a székét. Visszahívásról szó nem lehet, tehát, öt évig nincs gond!

Ennek megfelelően ment a pártok kampánya, az egyének érdekeinek megfelelő gyalázkodás, a „mit csinált az ellenjelölt”… sok felvonásos hazudozások sorozata. A társadalom jó partnerként – azt gondolva, hogy tényleg rajta múlik a dolog –, vett részt ebben a politikai kavalkádban.

A most megválasztott polgármesterek októberben foglalhatják el a széküket, hiszen akkor jár le a korábbi ötéves ciklus…

A hazai választás rossz kiindulópontja a végcél elérését is lehetetlenné tette. Hiszen, ha más irányba indulunk, mint ahol a cél van, akkor azt soha nem érjük el. Így történt ez a választási kampányban is, amelyben kivétel nélkül, minden párt a gyűlöletre, a vádaskodásra, a másik jelölt lejáratására törekedett, de keveset hallottunk arról, hogy saját győzelme esetén, melyek a céljai, mit szeretne megvalósítani, hogyan akarja a terveit véghezvinni. Tehát, amikor a rossz emberi tulajdonságokra, mint a kapzsiságra, az irigységre, a bizonyíték nélküli vádaskodásra építünk, akkor nem érhetünk célba. Ez látszik az elvesztett városok és a vissza nem szerzett kerületek valamint a főváros esetében.

Főváros… A főpolgármester-jelöltek is a műveletlenség, a proli, a másokat lejárató technikához folyamodtak, ráadásul a visszalépést nem készítette elő a Fidesz, de azt hirdette, hogy ez a visszalépő jelölt saját döntése volt. Ehhez nem kell kommentár. Egészen világos volt, már a jelöltség elején, hogy Karácsony simán megnyeri a megmérettetést. És, amíg az ellenzéki polgármestereket és polgármester-jelölteket csepülte a jobboldal, addig bizony előfordult, hogy a bíróság által bűncselekmény miatt elítélt embert támogatott a kormánypárt országgyűlési képviselője. Ez pedig erkölcsileg megengedhetetlen lett volna, egy normálisan működő és törvénytisztelő országban, Európában, ahol uniós képviselő lett a magyar verő olasz antifa. Tehát, a bűnözés, a bűnöző politikus, mint európai érték, itthon is belefér…  

Magyar Péter politikai háttere is jól tudja, hogy a magyar társadalomban kérdések ezrei élnek, így ezeknek a kérdéseknek elenyésző hányadára válaszolt is, amivel tömegeket mozgatott meg. Az erkölcs persze, itt sem volt feltétel… A tömegnek határozott vezér kell, és ezt a szerepet Magyar, kiválóan játssza. A népnek pedig elég, ha irigységét, kapzsiságát, gyűlölködéseit kiélheti a „valaki” mellett, tömegben… A Fidesznek Magyar Péterre csak gúnyolódó, hiteltelenítő válaszai voltak, körülbelül ugyanabban a stílusban, amelyben Magyar előadta magát. Az egész egy játék, egy „circenses” a népnek, aki mások „panem”-e, és egyéb javai után sóvárog, noha neki is jutott az elmúlt 14 évben, bőségesen. Magyar Péter gazdái jól számítottak ki mindent… hacsak, nem ugyanabban a csónakban vagyunk, más és más szerepkörrel, észrevétlenül. Majd kiderül.

És a nép, az istenadta nép… Nos, a társadalmat nem lehet kicserélni, leváltani. A nép olyanná lett, amilyennek mutatja magát. Elég volt negyven év kommunizmus és harmincnégy év demokratikus káosz, jólét, és hitehagyás a teljes erkölcsi zülléshez, a tudatlansághoz, az önimádathoz. A fiatalok már nem tudják ki volt Mozart, mit ünneplünk augusztus 20-án, de még a saját himnuszunkat is csak hellyel-közzel ismerik. Ez a fiatalság pedig odaáll, ahol lehet hangoskodni, tudálékosan világot váltani, és beállni a későbbi rabszolgák sorába, mert fogalma sincsen, kik és hogyan használják fel játékszerként a tudatlanságot és a tapasztalat nélküliséget, azaz, őt, a fiatal, nagyhangú tüntetőt.

A 2024-es választási kampány szomorú képet mutatott a politikáról, a politikusokról, a társadalmi erkölcsről, a műveltség hiányáról – Magyarországról és a kárpát-medencei magyarságról. Értékes jelöltek estek ki, bűnöző gazemberek lehettek bársonyszék-tulajdonosok, mert a társadalom, a politikusok által felkorbácsolt gyűlölködésben nem képes józanul gondolkodni, a politikusok pedig, nem voltak képesek felfogni a maguk „magaslataiból”, hogy nem a kampány közepén kell nyilvánosságra hozni, hogy ki milyen jövedelmet vett ki a cégéből... Mert a nép egyik része szegény, tehát, azért irigy, a másik része gyűlölködő és azért nem tetszik neki mások anyagi jóléte, főleg, ha az, a Fideszhez, a nemzeti oldalhoz köthető…

Lezajlott hát, a nagy választási küzdelem, minden maradt a régiben, csak egy szűk réteg, egy, még az igazi értékekhez ragaszkodó magyar, keresztény csoportocska érzi úgy, hogy cserbenhagyták, elárulták, nem törődnek vele, sőt olykor ellenségnek tekintik még az úgynevezett nemzeti oldalon is. Az igazi értékek: a tisztesség az erkölcs, a becsület, az alázat, a hazaszeretet, a keresztény hit, a mértékletesség etc., ma már csak bolondos nosztalgiának számítanak, mások nacionalistának tekintik, megint mások keresztény kurzusnak hívják. Egyik sem igaz!

Viszont helyette itt van nekünk az „európai demokrácia” a maga „értékeivel”, 2024-es felfogásban: a gyűlölettel, a primitívséggel, a pénzéhséggel, az árulásokkal, a magyarok, magyarok elleni háborúskodásával, és a minden oldalról ránk zúduló, töméntelen politikai hazudozással, nihilizmussal, istentelenséggel.

Békére van szükség! – mondják a politikusok, miközben ők generálják a háborút. Így, ez a békére szólító mondat, a választási kampányt átélve, éppen úgy hangzik, mint a „meggyógyítalak, ha beledöglesz is”.

Ugyanis, a belső béke, alázat, mértéktartás, erkölcs és kiművelt emberfők nélkül nincs, mert nem lehet gyűlölettel a békét szolgálni! Ahogy az egyén sem lehet békés, ha a lelke háborog, úgy az ország, a magyarság sem állhat egy emberként a béke mellé, ha a polgárai elégedetlenek, gyűlölködők, és a politikusai ezt a gyűlöletet még fokozzák is, mint tették esztelenül a választásokat megelőző időszakban, jobbára az önös érdektől, egyéni képzelgésektől vezérelve.

Tehát, Magyarországon és Erdélyben, valakiknek végre, le kéne tenniük a fegyvert, hogy béke és rend legyen a Kárpát-medencében, magyar és magyar között, székely és székely között… mert másképpen, ebbe szépen, lassan mind belepusztulunk!

 

 

Stoffán György

Új hozzászólás