Élet és Stílus

Vannak, akik egyenesen a magyarok helyét keresik ebben a háborúban, megtagadva ezzel elesett eleink százezreit, akik előttünk járva értelmetlen háborúkban adták életüket, feláldozva magukat más népek oltárán. Mégis tudjuk: “Hol a tagadás lábát megveti, Világodat meg fogja dönteni.” (Madách Imre: Az ember tragédiája)

Horthy Miklós kormányzót és családját - az 1944. október 15-i sikertelen „kiugrási kísérlet” után - a németek védőőrizetbe vették és a bajor Weilheim város melletti Hirschberg kastélyba szállították, ahol fegyveres őrök felügyelete mellett tartották őket fogságban. A 7. amerikai hadsereg közeledtére az őrség elmenekült, de szabadság helyett - 1945. május 2-án - Horthy Miklós német fogságból amerikai védőőrizetbe került, ahonnan a tanúként való meghallgatása után 1945. december 17-én térhetett csak vissza Weilheim-be, a családjához...

Nem hagyhatom szó nélkül azokat a gyalázkodó és hazug mondatait, amelyeket elpufogtatott a szebb napokat és jobb magyarokat is látott magyar Parlament falai között. Mintha Sztálin vagy Hitler egyik leszármazottja beszélt volna a Dumában vagy a Reichstag falai között… mi több: a maga, felmenőinek és férjének „dicső munkásága” után olyannak tűnt maga is és a beszéde is, mintha a Führer valamelyik leszármazottja bizonygatná a munkatáborok kapujában, hogy a munkatáborok jók, és hasznosak lesznek a jövőben is...

Elaludtam a reggelt. Ez van. Délelőtt közepén járunk. Milyen időnek nézek elibe? Belém ül a kapkodás. Kinézek az ablakon, erkélyen... Még elviselhető a meleg, mintha a tegnapi hőség leülepedett volna a levegőbe. Lépned, tenned kell amíg melegebb lesz. Van kalapod! El is felejtettem. Ott a vajszínű, fekete széleskarimáju, akár a fehér feketés, nyári szellős kalap...

Jegyezd meg jól, fiam, hogy a részeges emberek a legagyafurtabb emberek. S azt is jegyezd meg, hogy a részegség nem okvetlenül italos és alkoholos. Milliószor millió fajtája van a részegségnek s az is részegség, ha valaki a hatalomból iszik sokat. Azt hallom, hogy ilyen új Noék, ilyen nem ismerői a hatalom-venyige erejének, sokan vannak ez idő szerint. No, de ne politizáljunk, hanem hallgasd meg két részeges ember történetét...

 

A hazai politikai kereszténységnek sok áldozata van, ahogy a kommunista békepapi kereszténységnek is volt. Azonban ma, a legnagyobb áldozat a hívő keresztény nép, a magyar nemzet, mert vezetői mind állami, mind egyházi tekintetben, kevés kivétellel(!) szándékosan elfelejtetik és elfelejtetik eleink hősiességét, kitartását, tisztességét, hazaszeretetét. Emlékezni csak kiválasztott, az államnak és az egyháznak „nem kellemetlen” hősökre szabad...

Pedig alapjában véve szerettem iskolába járni. Eleinte azért, mert ott voltak a haverok, később már bizonyos hölgyek jelenléte is nagyot lendített a suli iránti vonzódásomon, amin még olyik emberevésre hajlamos tanerő se tudott sokat rontani. Még az unalmas órákat is ki lehetett bírni, főleg, ha a tanuló valami érdekeset olvasott a pad alatt. És természetesen, voltak olyan tanárok és tanár nénik, akiknek az órája alatt a világ minden rágógumijáért se olvastam volna kalandregényeket. Mert érdekesek voltak az órák…

A társadalmak orruknál fogva vezethetőkké válnak, ha az egyént, mint a társadalom részét, alkotóelemét, ígéretekkel, pénzzel, ámítással, mások lejáratásával érdekeltté tudja tenni egy-egy új ideológia, szellemiség. Az emberi kapzsiság és irigység hatalmas erő, a jólét pedig, kitöröl a normális gondolkodásból, életvitelből olyan erényeket, amelyektől az ember, ember tudna maradni. Tehát, az ember megvásárolható, ha nincs hite, ha nem ragaszkodik az erkölcsi normáihoz, Isten-hitéhez, a krisztusi tanításhoz...

Persze, a magamfajta vén fickókat gyakran éri az a vád, hogy a múltba révednek és nem foglalkoznak eleget a fényes jövendővel. Erről is csak egy közel ötven éves balhé jut eszembe, mikor egy Johnny Rotten nevű fickó a világ pofájába vágta a Sex Pistols nevű punk együttessel, hogy „No future!” (Nincs jövő). Ebben ugyan tévedett, de hogy az jövendő mennyire lett fényes az akkorihoz képest…

Amíg a kommunizmus kívülről támadta az egyházakat, addig ez a pontifikátus olyan belső feszületséget idézett elő, amely visszafordíthatatlan folyamatokat von maga után. Az igazi keresztények, előbb vagy utóbb, felekezettől függetlenül visszatérnek majd a katakombák, a Krisztusban eggyé váló titkos összejövetelek, az üldözött őskeresztények sorsához, az ebben a sorsban való megújuláshoz...