Tudomány és Technika

A rendelkezésünkre álló adatok alapján lehetetlen rekonstruálni a Velehrad (Fehérvár) székhelyű Szabír Fejedelemség valódi történelmét. Az országgal kapcsolatban egyetlen hiteles uralkodónévvel sem rendelkezünk. Ám mégis akad egy apró nyom, amiből arra következtethetünk, hogy Simeon bolgár cár (913-927) a szabír fejedelmi családból házasodott...

A Kárpát-medence északnyugati részének magyarok általi elfoglalását Anonymus „A magyarok cselekedetei” című munkájának 34-37. fejezetében írta le. A Névtelen jegyző azt írja, hogy a terület lakosságát „csehek és rabszolgák” alkották, de ahogy ezt az előző részben már leírtam, mivel Anonymus nem akarta túlbonyolítani a problémát, melynek okaival valószínűleg ő maga sem volt tisztában, ezért inkább saját korának megfelelően, csehekről írt...

Jarun és kunjai nem kértek a mongolok kegyelméből, lovaikat leölték, arcukon mély sebeket ejtettek és nekimentek Szubotájéknak, hogy hősként haljanak meg, miközben elkezdett szakadni az eső. Az utolsó, még élő kun harcos Jarun volt. Azt mesélték a mongolok, hogy sok sebe volt, de halála előtt mosolygott. A hitéért, a népe védelméért a végsőkig kitartott...

Az Attila király halála és a hun törzsszövetség felbomlása után a hatalmas nép töredékei külön- külön fejedelemségekben, törzsi vezetőkből felemelkedett fejedelmek uralma alatt, különböző népneveken kezdtek új életet élni. A szabírokra utaló Zobor név szerényen bár, de arra figyelmeztet, hogy a Morva folyó vidékén élő, a X. században elszlávosított és „morvának” elnevezett nép nem a Pripjaty-mocsarakból, hanem Felső-Mezopotámiából származik...

Kálmán-párt és az Álmos-párt, illetve e két dinasztia-ág hosszú, több évtizedes, drámai eseményekben bővelkedő harcának egyik lényeges fordulópontja, Álmos fia, Vak Béla trónra kerülése. Az Álmos-ág győzelmének okai, körülményei vizsgálódásom tárgya, s ennek során arra a kérdésre is választ igyekszek keresni, hogy melyek voltak azok a főbb társadalmi erők, amelyek fontos szerepet játszottak Vak Béla trónra jutásában. Sajnos, a  külföldi források azon a sablonos szövegen kívül, hogy II. István halála után Álmos herceg fia, Vak Béla került a trónra, semmit sem mondanak a hatalom megszerzésének részleteiről. A magyar krónikából erről már többet tudhatunk meg...

Elgondolkodtató, hogy a középkori magyar krónikákban „Nagy-Moráviáról” nem olvashatunk semmit, sőt Anonymus még „morva” nevezetű népet sem említ(!). Kézai esetében az eredeti latin szöveget fordító hivatásos történész a vélt hiányosságot a „messiani” (moesiani) népnév „morva” népnévre való ferdítésével próbálta „orvosolni”. Az efféle manipulációk csak akkor szoktak beválni, amikor az olvasó nem elég kíváncsi ahhoz, hogy megnézze az eredeti szöveget. Egyik nagynevű hivatásos történészünk dobta be a köztudatba azt az elméletet, mely szerint a magyarok a „morvákat” eredetileg „marótoknak” nevezték...

Brassóban a korábbi években is kitörtek kisebb-nagyobb tűzesetek; 1519-ben például leégett a Kapu utca nagy része és a hozzá tartozó Kapu utcai kapu, 1641-ben pedig a Kötélverők bástyája és további negyvenöt épület. Az 1689-es „nagy” tűzvész azonban nem csak a pusztítás mértékében, hanem a katasztrófa alkalmából keletkezett beszámolók, leírások, prédikációk mennyiségében is túltett a korábbiakon...

Sokan szokták felhozni Svájc példáját, aki semleges maradt a háború során, elfeledve azt, hogy Magyarország, már csak geopolitikai okoknál fogva sem kerülhette el a vérzivatart. Sajnálatos módon el kell fogadnunk, hogy a magyar kormány és hadvezetés kényszerhelyzetben volt. És még valami, amiről sokan el szoktak feledkezni: A müncheni egyezmény után a magyar felső vezetés Anglia, Franciaország, Olaszország és Németország közreműködését kérte a Trianonban elrabolt területeink rendezésében, de a franciák és angolok átengedték a döntés jogát az olaszoknak és a németeknek. Igen, az erős náci és az erősödő fasiszta hatalomnak!

A magyarok ősvallása körül már nagyon régóta megy egy fajta huzavona. Kezd kifakadni magából a nemzet, de nemzeten belül is nagyon sok a félreértés, elferdítés és találgatás. Ezek a különböző megközelítések politikailag sem különülnek el egymástól, csak mások kicsit. A magyar reformkorban megélénkült az érdeklődés a korai magyar kultúra sajátosságainak feltárása iránt...

Az összecsapásra sem kellett sokáig várni. László herceg távollétében a király lépett először, aki 1074 februárjában a tiszántúli Kemejnél utolérte és harcra kényszerítette Géza herceg csapatait. „Gézának sokkal kevesebb katonája volt, mint Salamonnak, de egyáltalán nem volt megijedve. A krónikák szerint az összecsapást megelőzően párviadalra is sor került, ahol a hercegi csapatból egy Péter nevezetű vitéz, a királyi hadból pedig Bátor Opos vállalta a megmérettetést...