Nem minden zöldség zöld, és nem minden zöld zöldség

Vidéken nőttem fel, és a mai napig is vidéken élek, közvetlen természetközelben. Van kertem, zöldségeim, gyümölcsfáim, az erdő egy karnyújtásnyira. Nekem nem kell bemutatni a természetet, nem tankönyvben olvastam róla, és nem is a 12. emeleti irodából alkotok véleményt, hanem itt élek benne. 

A fenti okokból egyre jobban zavar, hogy a környezetvédelem, a nagy zöldülés már szinte vallássá vált, illetve az, hogy olyan intézkedések történnek természet/klímavédelem kapcsán, amelyek nélkülöznek minden szakmaiságot, de néha még a józan ész határait is messziről elkerülik. Fogok most hozni néhány példát a kontraproduktív szabályozásra. Olvassátok végig türelmesen, és gondoljátok csak végig, hogy zöld-e a zöld.

Az intézkedések többsége uniós szabályozás. A magyar kormánynak kötelezettségei vannak, és bár különféle trükkökkel el lehet húzni a bevezetésüket, de kikerülni aligha, mert akkor jön az elmarasztalás, a bünti. Éppen ezért nem is akarom ezeket a kormány nyakába varrni, de van nekik is mulasztásuk. Ha a gyerekeimet mindenképpen el kell vinnem az esőben az iskolába, akkor nyilván nem én tehetek arról, hogy esik, de esernyőt azért adhatok a kezükbe, hogy ne ázzanak el bőrig. Ezt hiányolom a kormánytól, és ez nem kritika, vagy ha mégis építő kritika, de én inkább ötletadásnak szánom. Hosszú bejegyzés lesz, mert több téma is érintett. Igyekszem mindegyik általam vélt problémához megoldást is kínálni.

Az első legyen a flakonok kupakja.

Szerintem már mindenki észrevette, hogy az lett az új rendszer, hogy oda van a kupak rögzítve a flakon nyakához. Ez nem nagy gond, csak bosszantó, mert ha önteni akarok a flakonból, van, hogy odafordul ahol a víz folyik. Aztán némely flakonok kupakját visszatekerni is nehezebb így. Nem nagy gáz, ennek meg van az ellenszere, felbontás után egy elegáns mozdulattal letépem a francba, és minden a régi. Viszont kicsit kutakodtam, hogy egyáltalán mi értelme volt ennek a módosításnak. Nem fogjátok elhinni, azért kell a kupakot rögzíteni, mert bekerül a tengerbe, aztán jön a halacska amelyik lenyeli, és belefullad. Értitek, ha nekem itt Nógrád megye közepén nincs odarögzítve a kupak, akkor azt lenyelik a delfinek. De mégis hogy a fenébe jut el a tengerbe? Már csak azért sem értem, mert szelektíven gyűjtjük, azért, hogy újra lehessen hasznosítani. Ráadásul el sem tudom képzelni, hogy mi vezérelhetne arra, hogy mikor kiürült a flakon, ne tekerjem vissza a kupakot. Szóval a flakonom miután kiszabadul a hulladékkezelő karmai közül, elteleportál pár ezer kilométert, beugrik a tengerbe, ott letekeri magáról a kupakot, majd azt egy bálna megeszi és elpusztul. Uniós rendelet, és természetesen annyira környezetbarát, hogy számottevően emelkedett a műanyaghasználat a forradalmi találmány okán, hogy mennyivel, azt guglizzátok ki.  Ugye lenne egy másik út is, a lebomló kupak, mert hogy már az is létezik, de az nem jó.

A kiflis zacskó ha bezöldül. 

Szintén roppantul zavar, mikor hatalmas üzletláncok az én kontómra zöldek. Volt ugye az a lehelet vékony ingyenes zacskócska, amibe bele tehettük a megvásárolni kívánt kiflit. Jött a nagy zöldülés, és lecseréltük őket biológiailag lebomló zacskókra. A zacskókon nagy feliratokkal hirdetik az üzletláncok, hogy ők milyen zöldek, de azért velem kifizettetik az árat. Pedig nem kellene feltalálni semmit, gyerekkoromban hajszálvékony újrahasznosított papírtasakokban vásároltunk, és láss csodát, tökéletesen működött. Alapanyag lenne, hiszen ezek a multik kamionszám gyártják a használt csomagolóanyagot. Ráadásul kicsit álszent is a dolog, mert amellett, hogy velem azt akarják elhitetni, hogy a napi egy zacskóval tönkretettem a világot, ők bőszen ontják a göngyöleget olyan termékek esetében is, ahol ez mellőzhető lenne. Kontraproduktív is. Eszem ágában sincs 18 Ft-ot fizetni egy zacskóért. Szépen megveszem az uzsonnatasakot, és már van is 2-3 Ft-ból csomagolóanyagom. Ha pedig nem valami ragadós, lekváros sütit teszek bele, akkor másnap visszaviszem. Tény, hogy így is több műanyagot használok, mintha a jó öreg papírzacsiban kapnám a kiflit. 

Flakonok betétdíja. 

Ez az egyik kedvencem. Szóval az van, hogy eddig összegyűjtöttem a flakonokat, sokat, aztán havonta kétszer elvitte a kukásautó. Ez sem volt zöld, mert a kukásautó sem tündérpukival üzemel, de ezt most sikerült megfejelnünk ez még rosszabb rendszerrel. Most ugyanis az van, hogy a flakonokat sokkal kisebb mennyiségi egységekben én viszem el a visszaváltó pontra, természetesen autóval. Meg lehet nézni a térképet, hogy hol vannak visszaváltó pontok, előfordul,  hogy 20-25-30 km (oda-vissza a duplája) amit meg kell tenni azért, hogy valaki leadhassa a flakonjait. Ez ugye nagyon környezetbarát, mert 3-4 liter benzin ég csak el, és gazdaságos is, mert 30-40 flakon esetében pont el is meg a flakonokért visszakapott (nem kapott, mert előzőleg azt kifizettük) pénz az üzemanyagra. Kontraproduktív? Az, mert teljesen logikus döntés ez esetben bevágni a flakont a kommunálisba, és tojni az 50 Ft-ra. Nem kellene, hogy így legyen. Alapjába véve én nem szeretem a PET palackot. Azt szoktam mondani, le sem kellene gyártani. Én éltem még abban a világban, amikor nem volt PET palack, és kibírtuk. Volt viszont helyette üveg, és volt szódás patron, amit minden boltban lehetett kapni. Az üveget azért vezették ki, mert állítólag az elmosása nagyobb környezetterhelést jelent mint a PET palack, utóbbit meg egyszerűen megszüntették. Lett helyette eldobható patron, jó drágán, és az is csak kevés helyen. Ja, és van ez a literes szódát készítő masina, ami gyakorlatilag használhatatlan, akit érdekel, hogy miért, kérdezzen meg, és elmondom.

Szóval lenne erre is megoldás. A drága jó uniónak köszönhetjük ezt is, de az állam keze nincs megkötve. Pl. minden olyan helyen, ahol betétdíjas terméket árulnak, kötelezővé kellene tenni a visszaváltást is. Szerintem teljesen logikus, hogy amelyik autó oda tudja vinni, az vissza is tudná vinni, ahol a teli palackot tudják raktározni, ott az üreset is lehetne. És amelyik boltból és haza tudom vinni, oda én is vissza tudnám vinni. Jelenleg nem így van, önkéntes a rendszer, és bizony ez miatt sok helyen nem is lesz még egy ideig visszaváltás. Aztán mondjuk vissza lehetne vezetni a cserélhető patronokat is, mondjuk a nemzeti dohányboltokba. Alig lenne helyigénye, és kiépült az infrastruktúra is. De én el tudnék képzelni településenként, vagy városrészenként (mondjuk ahogy a dohányboltok vagy a posták is el vannak osztva) szódavíz automatákat. Egy automata, amibe ha bedobok egy százast, megtölti szódavízzel a flakonomat. Sosem vennék többet flakonos vizet, és már nem is lenne annyi PET palack.  

Tüzelés vagy komposztálás

Mint a kertet aktívan használó, nem vagyok a magam ellensége. Nyilván komposztálok, mindent amit lehet. Aki viszont azt mondja, hogy mindent lehet, kockázat nélkül, annak lövése sincs arról, hogy mit beszél. Rengeteg fertőzés van, ami nem pusztul el a komposztálás során. Nem véletlen, hogy a szakkönyvek (sőt, rendeletek is) kizárólag az égetést jelölik meg megsemmisítési módnak. Egyébként vicces, hogy már falun is van zöldhulladék  elszállítás. Vagyis amit régebben megszárítottam, majd egy szál gyufa segítségével pár pillanat alatt eltüzeltem füstmentesen, azt most kirakhatom, és elviheti a tündérpukival üzemelő kukásautó. Sokszor oktatnak ki a 12. emeletről, hogy mert a szén-dioxid… Drágáim! Egy növény az élete során a szén-dioxidból kinyeri  a szenet, az oxigént meg visszaadja. Aztán mikor elpusztul, mindegy, hogy tűz vagy természetes bomlás során, mit gondoltok, hova lesz a felhalmozott szén? Segítek, visszakerül a levegőbe. Akkor is, ha raklapokból épített komposztálóban bomlik le.  Füst? A füst nem a tüzelés miatt volt évekig, hanem a 12. emeleten meghozott rendeleteknek köszönhetően. Előtte ugyanis mi parasztok, összegyűjtöttük a tüzelni valót, aztán mikor szépen sütött a nap, egy villával szétdobáltuk, az megszáradt, majd este a csontra száradt anyagot hipp-hopp füst és fájdalommentesen eltüzeltük. Ment ez egészen addig, amíg a 12. emeleten kitanultakat el nem kezdte zavarni, hogy ősszel faluhelyen érezni lehet, hogy tüzelnek, és el nem kezdték korlátozni, mindenféle logika nélkül. Kijelöltek heti 1-2 napot, amikor aztán nem számított, hogy nyers vagy száraz, mert hát az volt a napja, tüzelt mindenki mindent. 

Vízpazarlás.

Másik kedvencem a folyamatos bűntudatkeltés, hogy ilyen felelőtlen embereket, hogy mi még a wc-t is ivóvízzel húzzuk le, máshol meg szomjaznak. Ok. Én segítőkész vagyok. Megígérem, hogy naponta 3 alkalommal az udvarra fogok pössenteni ezentúl, ezzel megspórolok 15 l vizet. Így már 7 emberrel biztosan kevesebb fog szomjazni. Nem? Ja, hogy attól, hogy én nem húzom le a budit nem lesz több víz a sivatagban? Hát ezt eddig nem tetszettek mondani! Na jó, tudom én ezt magamtól is, hogy a vízkészlet amivel a budit húzom le, az gyakorlatilag csapadékvíz, ami befolyik a tározóba (személyesen láttam), és tesz felém egy kis kerülőutat, majd visszakerül a tisztítón keresztül egy másik patakba, onnan a folyóba, abból meg a tengerbe, pont mintha én hozzá sem értem volna.

Sorolhatnám ezeket a témákat a villanyautóktól a napelemeken át a biciklisávokig, hogy hogyan lehet zöldnek látszó idiótának lenni, de azt hiszem ennyiből is ki kellett derülni, hogy nem minden zöldség zöld, és nem minden zöld zöldség.  Lehetne ezt jól is csinálni, csak ahhoz kellene némi szürkeállomány is (csak hogy színesebb legyen a bejegyzés vége).

A borítókép illusztráció, forrása Getty Images.