Történelem

Szabados György írja: "A 9. század nagy talánya, hogy milyen nyelve(ke)n beszélhettek Avarország „avar” túlélői. Kniezsa István őszintén megvallotta, hogy az avarok nyelvét nem ismerjük. Kniezsa 1938, 434–435. Minden próbálkozás (személy- és méltóságnévi etimológiák) dacára a tudomány nem jutott előbbre. Ligeti 1986, 149." Mivel Kniezsa István és Ligeti Lajos még nem ismerhették a IX. századi hieroglifikus írásemlékeinket (Németh Gyula is csak annyit tudott mondani az avar emlékeken is feltűnő "us" hieroglifáról, hogy fogalma sincs, mi az) ezért az álláspontjuk nem több beporosodott tudománytörténeti zsákutcánál. Az idézésük nem egyenértékű a tudomány legújabb álláspontjának ismertetésével. Ennél ma már illik többet tudni.

A Wesselényi-féle összeesküvés felszámolását követő megtorlásoknak rengeteg nemes, polgár, végvári és jobbágy, különösen a protestánsok látták kárát. A végváriakat elbocsátották, a protestánsokat katolizációra kényszerítették. Aki nem váltott vallást, Erdély felé menekült. A Királyság és a Fejedelemség határán a szélnek eresztett végváriak, hajdúk, szökevények, üldözött nemesek, vallásuk miatt űzöttek gyűltek össze. A prédikátoraik bujtogatták Felső-Magyarország lakosságát a megszálló császári csapatok ellen. A pártütők ellen Spankau tábornok, Felső-Magyarország katonai parancsnoka adott ki rendeletet...

Augusztus 19-én Sopronnál, az osztrák-magyar határon megrendezett páneurópai piknik alkalmával az ideiglenes határnyitást kihasználva több száz keletnémet állampolgár rohant át Ausztriába, hogy onnan a "másik" Németországba távozzon. A határőrök sem a szökni akarók megállítására, sem átengedésére nem kaptak utasítást, így nem került sor fegyverhasználatra. A magyar hatóságok azt is engedélyezték, hogy a budapesti nyugatnémet követségen tartózkodók közül több mint százan kiutazhassanak, de az alapkérdés nem oldódott meg, továbbra is több ezer NDK-s állampolgár sorsa maradt még megoldatlan...

Eger ostroma az Oszmán Birodalomnak abban az évben a Magyar Királyság területén folytatott hadjáratának az utolsó hadieseménye volt, melyet az egri diadal elnevezéssel illet a magyar történelemtudomány és a nemzet emlékezete. Az 1552-es török hadjárat a királyi Magyarország és az Erdélyi Fejedelemség 1551-es egyesítési kísérletének megtorlására indult. A törökök kitartó várostromokkal igyekeztek meghódítani a végvárrendszerrel megerősített Magyar Királyságot. Ez a végvárrendszer hatékonyan működött és egészen az 1510-es évekig ellenállt az oszmán törökök hódítási kísérleteinek...

Szigetvár ostroma 1566. augusztus ötödikétől szeptember hetedikéig tartott. Alig több, mint egy hónapig. Itt és ekkor feszült egymásnak a Bécset meghódítani induló Szulejmán 100 000 – 150 000 főt számláló serege és a védők 2300-3000 hada. Az augusztus 6-án megindult ostrom ekkor jutott a végstádiumába. A védők ekkorra a belső várba szorultak, amelyet azonban a törökök felgyújtottak. A lángokat nem lehetett többé eloltani. Mintegy 200 katona és 600 civil maradt csak meg...

A katolikus egyház élén a megingathatatlan, semmilyen kompromisszumra nem hajlandó Mindszenty József hercegprímás állt, akit 1948 karácsonyának másnapján letartóztattak, majd 1949 februárjában koncepciós perben életfogytig tartó fegyházra ítéltek. Miután a katolikus püspöki kar még ezután is elutasította a megbeszéléseket a kormánnyal a megállapodásról, tárgyalóasztalhoz kényszerítésük érdekében az Államvédelmi Hatóság csapott le...

A zajkányi csata az egyszerűbb eset, maradtak róla feljegyzések az egykori annalesekben. 1442. szeptember 6.-án Hunyadi János a Vaskapu-hágóban 15.000 fős seregével tönkreverte Sehabeddin beglerbégnek jelentős túlerőben lévő, mintegy 80.000-es, Erdélybe betörő hadseregét. Ez eddig tiszta sor, a törökverő Hunyaditól ezt szinte el is várjuk...

 

II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata, majd ragaszkodása a fejedelemi hatalomhoz a Porta akarata ellenére is éveken keresztüli Erdély elleni török támadások okozói voltak. 1658-ban Köprülü Mehmed nagyvezér felszólítására Ali pasa serege zúdult a fejedelemségre. Rákóczi zászlaja alá szólította a székelyeket is, emiatt a Székelyföld védtelenné vált...

 

IV. László (Kun László) magyar királlyá koronázásának 748. évfordulóján (1272. szeptember 3) talán dőreség felemlíteni halálának körülményeit, de ezt éppen az ő és kunjai érdekében teszem. Ámbátor a koronázás pontos napja máig vitatott, de ezt most ne firtassuk, fogadjuk el! Lesz itt más, ami fontosabb kérdéseket vet fel...

 

Az 1684-es sikertelen ostrom tapasztalatait levonva, Lotharingiai Károly császári fővezér jobban előkészítette a Buda elleni hadjáratot. Bécs követei egyenként igyekeztek meggyőzni a német fejedelmeket, hogy sereggel támogassák a vállalkozást. Miksa Emmanuel bajor választófejedelem azonnal igent mondott és 8000 katonát ígért, Frigyes Vilmos brandenburgi választó 7000 főt vállalt, a szász választó, III. János György közel 5000-ret. Jöttek önkéntesek Itáliából, a Német Birodalomból, Spanyolországból, Angliából és Franciaországból is. Csatlakoztak a magyar végek katonái, valamint a mezei ezredek és bandériumok magyar vitézei is, mintegy 15.000-ren. Parancsnokaik között olyanok is voltak, mint Petneházy Dávid, akik Thököly Imre felkelő seregéből álltak császári szolgálatba...