Belföld

Nem hagyhatom szó nélkül azokat a gyalázkodó és hazug mondatait, amelyeket elpufogtatott a szebb napokat és jobb magyarokat is látott magyar Parlament falai között. Mintha Sztálin vagy Hitler egyik leszármazottja beszélt volna a Dumában vagy a Reichstag falai között… mi több: a maga, felmenőinek és férjének „dicső munkásága” után olyannak tűnt maga is és a beszéde is, mintha a Führer valamelyik leszármazottja bizonygatná a munkatáborok kapujában, hogy a munkatáborok jók, és hasznosak lesznek a jövőben is...

Az már sokszor előfordult a történelem folyamán. Sokakat el is ítéltek: hogyan vehettek részt ebben, vagy abban? Mintha bizony kívánságműsor lett volna… Még békeidőben is büntettek, ha valaki megtagadta a szolgálatot. Háborúban meg... Ítélkezni persze mindig lehet. És néha söprögetni kicsit a saját portánk előtt...

Az elmúlt időszak eseményeit szemlélve, a rengeteg háborút, értelmetlen vérontást, a vírusok elszabadulását, a normális üldözését, kifigurázását, megcsúfolását, a pánikkeltést, már régóta gyanakszom, hogy valami nincs rendben. Mondhatjuk, hogy ezeket egyszerűen csak emberek csinálják, gonosz emberek, de valami vagy valaki őket is mozgatja. De most még ezektől is eltekintenék, és csak azt fejteném ki, mivé lettünk mi, egyszerű emberek, hogyan változtak meg a kapcsolataink...

Ungváry Krisztián történész, kora ellenére, amolyan maradéka a kommunista történetírás sok évtizedes hagyományőrzőinek. Szerinte Teleki Pál öngyilkos lett, legújabb könyvében pedig, voltaképpen azt állítja, hogy Mindszenty, magatartásával ártott a katolikus egyháznak és a katolikus társadalomnak. Persze, állításával nincs egyedül, hiszen ilyesféle megfogalmazást először, Mindszenty második utóda, Paskai László Pacifik ofm, esztergomi érsek hangoztatott az osztrák Kathpress hasábjain...

Székelykapu lehet a LEGO egyik építőkészlete, ha sikerül összegyűjteni tízezer szavazatot. Egy sepsiszentgyörgyi fiatal, Kerestély Koppány – kihasználva a LEGO Ideas felület lehetőségeit – megtervezte, elkészítette, lefotózta és regisztrálta ötletét, és ha megfelel minden kritériumnak, a népszerű játékkészítő cég forgalmazni fogja a székelykapu építőkészletet...

Tegnap kaptam a hírt, hogy az ukrán államvezetés rendeleti úton akar érvényt szerezni annak, hogy a kárpátaljai magyar iskolákban a jövőben, csak a tanítási idő lejárta után beszélhetnek magyarul a tanárok és a diákok...

A katolikus egyház történetében nem volt még olyan pápa, mint a mai római püspök, aki akkora káoszt teremtett jezsuita, renegát felfogásával, amelynek néhány részletét maga Luther is mélyen elítélné. Ám, a keresztény embernek nem csak Bergoglio pápa úr miatt van jó esélye reszketni a jövőtől, hanem azért is, mert a honi keresztényüldözés is közelíti a tűréshatárt, de a törvények és a kellő egyházi, állami odafigyelés messze nincs arányban a keresztényellenesség veszélyeivel. Ennek ékes bizonyítéka a Nagykovácsiban (a Nagyszénás hegyen) felgyújtott kereszt, amelynek visszaállítása ellen a közösségi oldalakon Néró császár és Rákosi elvtárs kései utódai, hihetetlen gyűlölettel kommentálnak...

Talán néhány perc, de az is lehet, hogy csak másodpercek voltak. Megálltam a templomból kijövet, Mindenszentek estéjén, a Battyány téren, és felnéztem az égre. Szép, őszi este volt, a fogyó Hold fényesen világított. Alatta, alig egy arasznyira, az Országház megvilágított épülete nyújtózott némán és méltóságteljesen. És a Duna? Lenyűgöző és mindig más. Most lomhán és sötéten haladt a medrében, megcsillantva a város fényeit...

Vannak ugyan még hívek, akik a templomot látogatják, de mit tesz velük a pásztorok egy része? Segédkezik az „egy nyáj, egy akol” – vagy, ahogyan ma divatos szóval mondják, az ökumené – megvalósításában, amely egyszerre őrült és sátáni elképzelés, hiszen az akol nem Krisztusé. Beterelik a nyájukat a farkasok közé, majd a karámon kívül, közömbösen szemlélik a végjátékot...

Mintha nem lenne mindenszentek napja! Mindenki a halottak napjával keveri össze. November 1-jén megjelennek a közösségi oldalakon a kivilágított temetők, a gyertyás képekkel tűzdelt megemlékezések, és még azokról is szépeket írogatnak az emberek, akiket életükben ki nem állhattak… akárcsak a temetésen…